Mit tehet egy autógyártó, ha tudása és ambíciója meghaladja az iparág és az ügyfélkör felkészültségét? A Peugeot két évtizeden át fantáziadús tanulmányautókkal vezette le kreatív energiáit, közben folyamatosan készült arra, hogy egyszer valódi sorozatgyártásban is kamatoztathassa elektromos kompetenciáját.

A Peugeot 2023-ban hirdette meg E-Lion stratégiáját, amelynek értelmében 2025-re teljes modellpalettáját villamosítja, 2030-tól készen áll, hogy kizárólag tisztán elektromos típusokat forgalmazzon Európában, 2038-ra pedig világszinten eléri a teljes nettó szénsemlegességet. Az első határidőt sikeresen teljesítette a márka, s miközben versenytársai egymás után módosítják elektromos célkitűzéseiket a piac pillanatnyi, kedvezőtlen állása miatt, a francia márka töretlenül halad tovább a kijelölt úton.

Mire az E-Lion stratégia minden eleme megvalósul, a Peugeot közel fog járni egy nagy jelentőségű, kerek évfordulóhoz: 2041-ben lesz ugyanis százéves a márka elektromobilitási története. A második világháborúban gyártott VLV-t követően újra és újra megpróbálkozott azzal, hogy megvalósítsa az emissziómentes közlekedés álmát. Azonban ezek a próbálkozások rövid úton maguk is a márka történelmének lezárt, ráadásul igen rövid fejezeteivé váltak: sem a műszaki feltételek, sem a társadalom fogékonysága nem voltak adottak ahhoz, hogy az egyedi projektekből valami rendszerszintű fejlődés bontakozzon ki.

Egy valami azonban ott volt, és ma már tudjuk, hogy talán ez volt a legfontosabb: a Peugeot minden szintjén olthatatlan lánggal lobogó ambíció, a mély meggyőződés, hogy az elektromos mobilitás nemcsak, hogy járható, de hosszú távon az egyetlen célhoz vezető út. Ezért miközben a sorozatgyártású villanyautó megvalósítására irányuló kísérletek rendre túl korainak bizonyultak, a márka mérnökei és tervezői a képzelet és a valóság határvonalán folytatták tevékenységeiket, és az 1990-es évek elejétől kezdve rendszeres egymásutánban mutatták be tisztán elektromos tanulmányautóikat, amelyek minden különcségük és extravaganciájuk dacára nagyon is valós piaci igényekre kínáltak károsanyag-kibocsátástól mentes alternatív megoldásokat.

Peugeot Ion Concept (1994)

A 2009-től forgalmazott, sorozatgyártású Peugeot Ion egy 15 évvel korábbi formatanulmánytól kölcsönözte nemcsak a nevét, de részben a formátumát is. A korabeli nikkel-kadmium akkumulátorok és kisteljesítményű villanymotorok sem érdemi dinamizmust, sem értékelhető hosszú távú hatótávolságot nem tettek lehetővé. Ezt a kétségtelen hátrányt azonban frappánsan az előnyére fordította a Peugeot: első modern kori elektromos tanulmányautója egy parányi városi jármű volt, rövid orral, a szélvédő tövébe felhúzott, keskeny lámpatestekkel és a kurta karosszéria alapterületének minden négyzetcentiméterét maximálisan kihasználó belsőtér-kialakítással. A széles ajtók nyitásához elég volt a hátsó kerékdob feletti terület egy meghatározott részét megérinteni – a kulcsot ugyanolyan idejét múltnak ítélte a Peugeot, mint a mechanikus kezelőszerveket vagy az analóg műszerfalat. Színes képernyők, fedélzeti mobiltelefon, valamint a hordozható videojáték biztonságos elhelyezésére szolgáló zsebek tették jövőbiztossá a dizájnt – legalábbis akkor még úgy tűnt. A 332 centiméteres kisautó mozgatására elegendőnek ítéltek meg egy 20 kilowattos (32 lóerős) villanymotort.

Peugeot Tulip (1996)

Újabb városi kisautó, amelyet azonban nem családok, hanem mindenki számára terveztek. A Peugeot tervezői már akkor gondoltak arra, hogy a nagyvárosok parkolási gondjaira az a legjobb megoldás, ha az autók nem az út mentén várakoznak, hanem minél több időt töltenek forgalomban. Elkészült hát a szabad, egyéni és közösségi városi közlekedést lehetővé tevő TULIP (Transport Urbain Libre Individual et Public). A mindössze 2,1 méteres törpét és két utasát egy 9,8 kW-os (13 LE) villanymotor mozgatta legfeljebb 75 km/h-s sebességgel – tökéletesen elegendő a városi közlekedéshez. A jó helykihasználást apró akkumulátor segítette, és bár így a hatótávolság nem haladta meg a 72 kilométert, a töltéshez indukciós rendszert fejlesztett ki a Peugeot: a felhasználónak csak a megfelelő helyre kellett parkolnia, és minden mást elintézett egymás között az autó és az infrastruktúra.

Peugeot Touareg (1996)

Míg a Tulip az elektromobilitás egyik, teljesen józan végletét testesítette meg, a Touareg a skála átellenes pontján várta azokat, akik örömautózásra vágytak. Az első ülések mögé beépített nikkel-cadmium akkumulátor kedvező tömegeloszlást és nagy szabad hasmagasságot tett lehetővé, a 35,5 kW-os (48 LE) villanymotor akár terepen is elegendő nyomatékot biztosított az előrejutáshoz. A tervezők azt is felismerték, hogy egy elektromos örömautó csak akkor élvezhető ki igazán, ha a felhasználónak nem kell folyamatosan amiatt aggódnia, hogy elég lesz-e az akkumulátor töltése a visszaútra is; a Touareg ezért egy akkoriban forradalminak számító megoldással fedélzeti áramfejlesztőt alkalmazott: az egyhengeres benzinmotor egyetlen feladata az akkumulátorok töltése volt, a 15 literes üzemanyag-tartállyal így akár 300 kilométerre tolhatták ki a hatótávolságot.

Peugeot City Toyz tanulmányautók (2000)

A Peugeot az ezredfordulón négy városi mobilitási elképzeléssel ejtette ámulatba a Párizsi Autószalon látogatóit. Ezek közül kettő volt elektromos: a Peugeot Bobslid és a Peugeot e-doll. Az utóbbi két villanymotorját a márka elektromos robogójából emelték át, ugyanúgy, ahogy a kormányszerkezetet is. Az autó hátulján látható, átlátszó dobozt sokan félreértették: a sajtófotókon színes labdákkal volt tele, ezek azonban csak illusztrációként szolgáltak. A doboz valójában egy kiemelhető bevásárló kocsi volt, ami egy olyan ötlet, aminek az elveszését a mai napig sajnáljuk.

Az e-doll párja, a Peugeot Bobslid (2000) ugyanúgy szénszálas kompozit karosszériát kapott, mint a testvérmodell, és vezetője szintén egyedül, középen foglalt helyet, míg mögötte ketten utazhattak. A Bobslid a mai napig világrekorder abból a szempontból, hogy minden kerekét tíz-tíz, összesen tehát 40 (!) villanymotor hajtotta, hagyományos kormány helyett pedig két joystick szolgált a haladási irány és a sebesség szabályozására.

Peugeot BB1 (2009)

Újabb évtized, újabb elektromos villanyautó, ám itt már kezdünk megérkezni a jelenbe. Na, nem mintha az üvegtetővel egységet alkotó, konkáv szélvédő megszokott látvány volna napjainkban, de a 2,5 méteres autó online kapcsolódást, kamerás visszapillantókat, LED-es világítást és egy sor olyan műszaki megoldást alkalmazott, amelyeken ma már meg sem lepődünk – és persze olyanokat is (például elektronikus, fizikai kapcsolat nélküli kormánymű), amelyek épp csak most kezdenek el megjelenni az autópiacon. A hátsó lámpatestek formája a közelmúltig releváns volt a Peugeot modellpalettáján, a kiváló helykínálatról a hátsó tengelyre illesztett villanymotor-páros gondoskodott. 600 kiló, 27 lóerő, 120 kilométeres hatótávolság.

Peugeot EX1 (2010)

Egy tanulmányautókat bemutató cikknek valójában soha nincs vége, hiszen mindig lesznek új, modern, izgalmas koncepciók. Valahol mégis meg kell húzni a határt, és mi az EX1-nél tesszük. Nem mintha a Peugeot VELV (2011), Instinct (2017), e-Legend (2018) vagy Inception (2023) tanulmányok ne volnának érdemesek a figyelmünkre. Sőt, az Inception különleges vezetői környezete, innovatív kezelőfelülete olyasvalami, ami idővel még sorozatgyártású modellekben is visszaköszön – bárcsak ugyanezt elmondhatnánk az e-Legendről, amelynek sorozatgyártását petícióban követelték a gyártól a lelkes érdeklődők, ám a csodálatos álom végül így sem valósulhatott meg.

Ami ezeknél a remekbeszabott koncepcióautóknál is nagyobb jelentőségűvé teszi az EX1-est, hogy kifejezetten motorsport-célokkal fejlesztették és építették meg. Két motorja együtt 250 kilowatt (335 LE) csúcsteljesítményre volt képes, ami az extrém mély tömegközépponttal és az elöl kiszélesített nyomtávval együtt félelmetes menetdinamikát eredményezett. Az EX1 nemcsak formatanulmány volt ugyanis, hanem valódi kísérleti autó, amely álló helyzetből 2,24 másodperc alatt gyorsult 100 km/h-ra, a negyed mérföldet 12,67 másodperc alatt futotta meg, végsebessége hajszállal maradt csak el a 260 km/h-tól. Később a Nürburgring nagy körén, a Nordschleifén 9 perc 01,338 másodperc alatt ment körbe, több mint 50 másodpercet verve a korábbi leggyorsabb villanyautóra.

Az EX1 ráébresztette a világot arra, hogy az elektromos hajtásnak igenis van helye a sportos autók – sőt, a versenyautók – világában. Az ötlet olyannyira megragadta a Peugeot mérnökeinek a fantáziáját, hogy egyedülálló fejlesztésbe fogtak, és mára a villamosított motorsport meghatározó szereplőjévé váltak. Ezzel azonban már egy következő cikkünkben foglalkozunk majd.