Sorozatunk előző részében áttekintettük a DC gyorstöltés sajátosságait és azt, hogy miképp érdemes hosszabb út során gyorsan újratölteni a villanyautót. Most viszont térjünk rá a legalább ennyire fontos AC (váltóáramú) töltés részleteire. Annál is inkább, mert élete során egy villanyautó sokkal több időt tölt el AC-re, mint gyorstöltőre csatlakoztatva.
Amikor az autó hosszabb időn át parkol – legyen az otthon a reggeli indulásig, munkahelyen a munkaidő végéig, esetleg egy bevásárlóközpont parkolójában –, akkor AC töltővel stabilan, gazdaságosan és kíméletesen tölthetjük az akkumulátort. Természetesen nem arról van szó, hogy az akkupakkot lassabban töltő AC töltés rosszabb, alacsonyabb rendű megoldás lenne – hanem arról, hogy a villanyautózás során a megfelelően használt AC- és DC töltők jól kiegészítik egymást. A normál, akár otthoni áramot felhasználó AC töltés tehát nem csupán alternatíva, hanem a villanyautózás mindennapjai során használt alapvető eszköz.
Az AC töltés lényege, hogy a hálózatról érkező váltóáramot az autó fedélzeti töltője – más néven konvertere – alakítja át egyenárammá, mert az autó akkumulátora csak ilyen áramot képes felvenni és tárolni. Ez az egyik oka annak, hogy az AC töltés lassabb. Fontos tudnivaló még, hogy az AC töltés sebessége nem csupán a külső töltőállomás teljesítményétől függ, hanem attól is, hogy a villanyautó fedélzeti töltője mekkora teljesítményű.
A Peugeot jelenlegi modelljeiben a fedélzeti töltő teljesítménye jellemzően 7-11 kW körül alakul, és bizonyos modellekhez opcióként 22 kW-os is rendelhető. Otthoni töltéshez ennyi éppen elegendő is, hiszen nyolc-tíz óra alatt még a legnagyobb akkupakkal szerelt Peugeot-modellek is majdnem 100 százalékig feltölthetők. Tekintettel arra, hogy a Peugeot takarékos villanyautói nagyjából 6-7 kilométert tesznek meg egy kW-nyi árammal, kiszámolhatjuk, hogy 7 kW-os otthoni töltővel 40-50, míg 11 kW-os töltővel 70-75 kilométernyi hatótávot nyerhetünk óránként.
Igaz, hogy az AC töltés nem veheti fel a versenyt a tízszer vagy akár húszszor gyorsabb DC töltéssel, ám cserébe sokkal olcsóbb. Ha otthon szeretnénk fali töltőt telepíttetni, akkor viszonylag egyszerű elektromos kiépítéssel kell számolnunk. A telepítésnél elsőként fel kell mérni, hogy az ingatlan elektromos hálózata képes-e fogadni a töltőt: van-e elegendő szabad kapacitás, van-e megfelelő méretű biztosíték, megfelelő keresztmetszetű vezetékek, földelés, érintésvédelem? Otthonokban 22 kW-os AC töltési teljesítménynél nagyobbat szinte lehetetlen kiépíteni. Ráadásul értelme sincs, hiszen ha 11 kW-nál nagyobb a fali töltőnk teljesítménye, akkor az autó (jellemzően 7, esetleg 11 kW-os) fedélzeti töltője lesz a szűk keresztmetszet a töltés során. Az otthoni töltők hatalmas előnye, hogy a legolcsóbb éjszakai árammal is működhetnek. Az áram így kilowattonként csupán 23 forintba kerülhet (évi 2523 kW fogyasztásig, e fölött 61 Ft/kW), ami sokkal olcsóbb a nyilvános AC töltőnél alkalmazott nagyjából 150 forintos árnál. A DC töltők árai pedig azért sokkal magasabbak (akár 300-375 Ft/kW), mert sokkal gyorsabban jutunk hozzá a villanyautó üzemanyagához, illetve a gyorstöltő telepítése is drága beruházás.
Az autó legdrágább alkatrésze, az akkumulátor egészsége szempontjából is előnyös az AC töltés. A lassabb, egyenletes áramfelvétel kevésbé terheli a cellákat, mint a nagy teljesítményű DC töltés. Ez persze nem jelenti azt, hogy AC töltéskor ne óvjuk autónk akksiját, és mindig töltsünk 100 százalékig. Épp ellenkezőleg: ha célunk az akkumulátor élettartamának meghosszabbítása, akkor érdemes arra programozni az otthoni töltőt, hogy csak 80 százalékig töltse fel az akkumulátort – azaz járjunk el ugyanúgy, mint a DC gyorstöltőknél.
Ha áramról van szó, a biztonság sem elhanyagolható: az AC töltési rendszerekben ma már számos integrált védelmi funkció működik – többek között túláramvédelem, túlfeszültség-védelem, túlmelegedés-védelem, valamint zárlatvédelem. Ezek a rendszerek nem csupán az autót, hanem a hálózati berendezéseket is védik. Például, ha a fali dobozban túl nagy áramfelvétel jelentkezik (mert valami nem stimmel a csatlakozásnál), akkor a rendszer automatikusan lekapcsol, mielőtt kár keletkezne. Ugyanígy, ha a töltőkábel vagy a csatlakozó túlmelegedne (például rossz érintkezés miatt), akkor a hőmérséklet-érzékelők jelzik a szabálytalan állapotot, és szüneteltethetik a töltést. A rendszerek folyamatosan monitorozzák a töltési paramétereket – például az akkumulátor belső hőmérsékletét vagy a töltési feszültséget –, és ha az értékek kilépnek a biztonságos tartományból, akkor automatikusan csökkenthetik a töltési teljesítményt, vagy leállíthatják a folyamatot. Ez a biztonságos és megbízható működés alapfeltétele, különösen akkor, ha az autó hosszabb ideig áll töltőre dugva, vagy ha a lakóépület elektromos hálózatát más fogyasztók is terhelik.
