Mindannyian tudjuk, hogy az autóknak lelke van, s hogy egy-egy autó sokszor több mint négy kerék és egy motor. Néha történeteket őriz: gyermekkacajokat, fáradt bevásárlásokat, az iskolába siető reggeleket, nyaralásokat, veszekedéseket és kibéküléseket. Egy Peugeot 406-osnak is ez a szerep jutott, amikor egy család életének részévé vált.

Az idő azonban nem áll meg, az időjárás változékony maradt, így a leállított Peugeot nem kerülhette el sorsát. A por ellepte az autót, az igazi rombolást azonban az autók legnagyobb ellensége, a rozsda jelentette. A száraz és nedves időszakok váltakozása miatt az ismétlődő párakicsapódás miatt ez az elkerülhetetlen folyamat megindult, és a legeldugottabb helyeket is megtámadta az autóban. A fém csendben porladt, a motor beállt, az abroncsok leeresztettek és az elektromos rendszer is megszűnt működni.

S bár sok idő telt el, az egykori családi kedvencet nem felejtették el. Tavaly szeptemberben a férj gondolt egy merészet és azt tervezte, másodszor is meglepi a feleségét ugyanazzal az autóval. Átküzdötte magát a bő egy évtized alatt felgyülemlett lomhalmazon, ami alatt az öreg Peugeot-t rejtőzött, megvívott a makacs pókhálókkal – közben nyelt egy kis port is -, de végül sikerrel járt. Úgy vélte, hogy valahol mélyen az idős Peugeot-ban még pislákol az élet, ezért profik segítségét kérte a régi családtag feltámasztásához. Ekkor került az autó a Restomodauto Kft-hez, akik némi fejvakarás után vállalták a reménytelennek látszó esetet.

A restaurálás egyik legnagyobb kihívása nem technikai, hanem szobrászati jellegű volt: a sok hegesztés okozta hőterhelés miatt a lemezek némiképp deformálódtak. Ennek következtében az ajtókeretek sem pont ott voltak, ahol lenniük kellett volna, így az ajtókat és illesztéseket újra kellett pozícionálni, méghozzá gyári pontossággal. Egy Peugeot-n ugyanis snassz, ha az ajtócsukódás hangja nem egy megnyugtató mély dobbanás, hanem kong, mint egy korabeli Wartburg. A legtöbb időt ez az aprólékos munka vette igénybe. Érdekes módon a belső tér viszonylag jól átvészelte az eltelt évtizedeket: a hosszú állás sem a kárpitokat sem az ülések szivacsozását nem tette próbára, a mélyápolás és az alapos takarítás pedig csodát tett.

S hogy megérte-e mindez? Természetesen. Az autó mára ugyanolyan jó állapotban van, mint újkorában – állítják a felújítók, akik három hónap alatt az utolsó csavarig átnézték a 406-ost, és életet leheltek a Peugeot-ba. Hogy azóta mi lett vele, sajnos, nem tudjuk, mert az átadás után a szerviz elvesztette a kapcsolatot a kocsival. Az biztos, hogy a palackzöld Peugeot pályafutása során már másodszor volt gyönyörű karácsonyi ajándék, s abban is biztosak vagyunk, hogy makulátlan küllemének és hibátlan műszaki állapotának köszönhetően újra járja az utakat. Ha tippelnünk kellene, akkor a volánja mögött egy asszony mosolyog, miközben felcsendül egy dal a régi CD a lejátszóból.

Az újjászületett Peugeot ugyanolyan jelkép, mint egy karikagyűrű. Azt jelenti: együtt vagyunk, összetartozunk.