Karbonkutak Amazóniában
Példaértékű, non-profit kezdeményezés, nemes cél érdekében!
A Nemzetközi Tudományos Bizottság együttműködésével zajló, hosszú távú (40 évre szóló), széles körű, nagy lélegzetű tudományos és ökológiai projekt, amely 1998-ban indult.
A projekt elsődleges célja annak felmutatása, hogy lehetséges Amazóniában helyi fajtákkal visszaerdősíteni, és hogy ez a visszaerdősítés, a felcseperedő növények fotoszintézisének eredményeképp, akadályozza az üvegház-hatást.
Tíz évvel a kezdetek után a projekt elérte célját: 21 ezer hektárnyi korábbi legelőt erdősítettek vissza, legnagyobbrészt amazóniai fajtákkal, közben pedig nemzetközileg elismert módszerrel (GIEC/IPCC ) segítségével évente ellenőrizték a növényzet által elnyelt CO2 mennyiségét.
A projekt második célja az erdőirtás területén folytatott újraerdősítés körülményeinek vizsgálata volt: melyik amazóniai fajták a legalkalmasabbak a célra? Amelyek a legtöbb szén-dioxidot kötik le? Milyen a szénmegkötés talajszinten? Hogyan viselkednek állatfajok az újonnan telepített erdőben? Milyen élősködők támadják az új fákat, hogyan kell védekezni ellenük? Mindez érdekli a tudományos világot, és a válaszok segíthetnek a trópusi újraerdősítési programokban.
A Fazenda São Nicolau ma valóságos „szabadtéri laboratórium”, ahol erdészeti, ökológiai, entomológiai , talajtudományi és persze karbon-ciklussal kapcsolatos témákkal foglalkoznak. Mindegyikben számos tanulmány született, brazil és nemzetközi tudományos partnerek részvételével, akik nagyra értékelik a projekt hosszú távú jellegét, hiszen 40 évről van szó.
Ennek megfelelően óriási a felhalmozódott tudáskincs, amely máris a brazil és a nemzetközi tudományos élet rendelkezésére áll.
Élő prototípus szeretne lenni a biológiai sokszínűség helyreállításában, az újraerdősítésben, az őserdők klímaszerepének kutatásában, és nem utolsó sorban a CO2 megkötésében tett erőfeszítésekben, tehát a globális légkör minőségének javításában. 